Kapcsolatainkat óhatatlanul rombolhatjuk, ha nem kellőképpen figyelünk egymásra
Kapcsolatainkat óhatatlanul rombolhatjuk, ha nem kellőképpen figyelünk egymásra, nem jól reagálunk a másik igényeire. Itt Jorge Bucay argentin pszichoterapeuta, író Elgondolkodtató történetek-ből másoltam ide egy tanulságos részletet.
Szeretném, ha meghallgatnál, de nem bírálnál meg
Szeretném, ha véleményt mondanál, de nem adnál tanácsot
Szeretném, ha bíznál bennem, de nem követelnél
Szeretném, ha segítenél, de nem akarnál dönteni helyettem
Szeretném, ha vigyáznál rám, de nem nyomnál el
Szeretném, ha néznél, de nem vetítenéd ki rám a dolgaidat
Szeretném, ha ölelnél, de nem fojtanál
Szeretném, ha biztatnál, de nem taszigálnál
Szeretném, ha támogatnál, de nem hurcolnál
Szeretném, ha óvnál, de hazugságok nélkül
Szeretném, ha közelednél, de nem rontanál rám
Szeretném, ha megismernéd a dolgaimat, melyek leginkább tetszenek neked
Szeretném, ha elfogadnád, és nem iparkodnál megváltoztatni őket
Szeretném, ha tudnád, hogy MA számíthatsz rám…..
Feltétel nélkül
A családi kommunikációban és konfliktusban árnyalatnyi különbségek vannak. De a kérések nem árnyalatnyi különbségek! Ha jobban elemezzük, mélyen elgondolkodunk a sok-sok elszenvedett sérelmen, melyeket a kívánságait felsoroló szenvedő alany érez a párjával, szülőjével, gyermekével kapcsolatban, megértjük, hogy nem is olyan könnyű jól együtt élni, együtt családként működni!
Pszichológiai segítséget tudok nyújtani! Vegye fel velem a kapcsolatot!
