Dr. Hídvégi Márta, pszichológus

  online pszichológus, gyógypedagógus Nekünk még az iskola volt a „második otthonunk” – legalábbis így mondták az okosok gyerekkorunkban. Az egykori közhely igazságát megkérdőjelezi formabontó jelenünk. Mi a helyzet manapság, hogyan nevelkednek, okosodnak a mi gyerekeink? Napjaink felnövekvő nemzedékének már valójában az úgynevezett „második otthona” az elsődleges, míg az első, az igazi a második… S ez nem játszadozás a szavakkal. Az iskola, a hajdani másodhegedűs, dobogós első helyezett lett a nevelésben, csakhogy ehhez nincs kedvünk tapsolni! 

   Nem otthonosságával, embermelegével körözte le a hivatalosan nem is oly rég még korszerűtlennek tartott, felbomlónak bélyegzett családot, hanem csak azzal, hogy szinte többet időznek benne a gyerekek, mint saját otthonuk fészekmelegében. Az általános iskolák (tisztelet a kivételnek!)  gyárszerűen, teljesítmény-centrikusan működnek; tevékenységükben fetisizálva a steril tudás és a maximalista követelményrendszer van. 

   Ennek az elszemélytelenedő, majdhogynem elembertelenedő oktatási rendszernek dicstelen jelzőkarói a hetedik és nulladik órák. Kínosan ügyelnek arra, hogy a gyerekek egy hibásan értelmezett társadalmi elvárásnak megfeleljenek. Közben az érzelmi nevelés olyan, amilyen… 

   Az általános iskolások leterheltsége már-már szüleikével vetekszik. Képesek vagyunk azt hinni, hogy gyermekeinknek igazán nem árthat a feszített iskolai tempó!

Mi, felnőttek gondoljuk így. Mi, akik tudjuk magunkról, mennyire nem egyenletes egy műszak alatt a munkabírásunk és koncentráló képességünk, hogy rabjai lehetünk az időjárási frontoknak, a sikertelenségeink is kiboríthatnak minket időnként stb.. Szóval mi: erős és tapasztalt felnőttek csodavárón bízunk abban, hogy az ingerszegény iskolai vagy napközi-otthonbeli környezet – a gyengén világított és rosszul szellőztetett osztálytermek, a nem „méretes” székek és padok, a gyerekek soha ki nem elégített mozgásigénye, az érzelemmentessé koptatott, gépies tanár-diák viszony – káros hatásaival kis- és nagykamaszaink képesek megbirkózni.

   Vannak persze olyan gyerekpárti felnőttek is, akik ésszel szeretnek. Ők nem arra figyelnek elsősorban, hány pontot szerzett maximálisan egy-egy tesztlappal a gyerek. Sokkal fontosabb számunkra azt tudni – mert ők harmonikus személyiségű gyerekekben gondolkodnak -, hogy melyik napszakban, a nap melyik órájában képesek a tanulók a legtöbbet nyújtani, s mikor célszerű őket békén hagyni, mivel úgysem fogható fáradt agyuk ilyenkor eredményes tanulásra.    

   Orvosok, tanárok megfigyelései és különféle statisztikák alapján közölt az Eltern című német folyóirat egy úgynevezett „terhelési” grafikont. Ez a következőket mutatja igen szemléletesen: Jellemző az általános iskoláskorú gyerekek munkabírására, hogy a reggeli és délelőtti órák fokozódó élénkséget mutatnak. A figyelem és koncentráló képesség 9-11 óra között a leghatékonyabb, ezután rohamosan csökken. A tanulás tervezésénél célszerű figyelembe venni, hogy a gyerekek mélypontja 14-15 óra között van.

   E megállapítások fokozottabban igazak ilyenkor télen, illetve a tél vége felé, amikor még a hideg, a fénytelenség, a zöld- és vitaminhiány is negatívan hat mindannyiunkra, de legfőképpen a fejlődésben lévő gyermekekre.

 

 

Ilosvai Ferenc.

 

---

Tekintse meg, Dr. Hídvégi Márta (pszichológus, online pszichológus, gyógypedagógus) szolgáltatásait, ERRE a linkre kattintva. 

Joomla templates by a4joomla