Dr. Hídvégi Márta, pszichológus

Dr. Hídvégi Márta pszichológus, online pszichológus ajánlja:

 

Clarissa Pinkola Estes:Farkasokkal futó asszonyok (Édesvíz Kiadó) könyvét.

 

Az ajánláshoz motiválónak néhány részletet kiragadtam a könyvből. Olyanokat, melyek nekem nagyon tetszettek. Ha elolvassátok a könyvet, biztos találtok magatok számára nagyon mély, szép mondatokat, fejezeteket. Gyógyítókat, ráébresztőket, andalítókat, simogatókat, megnyugtatókat, vigasztalókat. Kinek mire van szüksége!

 

Nehézszívű könyörület =

Farkasanya megölte a halálosan megsebesített kölykét.

 

Zabolátlan ősi természet követése =

… nekiindulunk az erdőnek, a sivatagnak vagy a hómezőnek, futunk, futunk, miközben szemünkkel a földet kutatjuk, hallásunkat kiélesítjük, keresünk fent és keresünk lent. Egy nyomot, egy elejtett tárgyat, egy jelet kutatunk, amiből megtudhatjuk, hogy az ősi természet él, hogy lehetőségünk még nem veszett el. Amikor aztán rálelünk az útjára, minden igyekezetünkkel azon vagyunk, hogy utolérjük…

 

A mesék gyógyító ereje =

A mesékben megtaláljuk az elveszett pszichikus késztetésünk visszaszerzéséhez és helyreállításához szükséges orvosságot.

 

A művészet azért fontos, mert a lélek ünnepeit vagy útjának egy-egy különleges vagy tragikus eseményét idézi fel. Ám a művészet nem csupán értünk van, nemcsak a megértés fokozatait jelzi; térképként is szolgál az utánunk jövők számára.

 

Ösztönös erő =

Megértő belátás, intuíció, kitartás, állhatatos szeretet, tiszta megérzés, messzelátás, éles hallás, a holtak elsiratása, az intuitív gyógyítás és önnön teremtő tüzünk ápolása.

 

 

A gyermekek számára nagyon fontos a szocializáció, ha azonban megöljük a belső „creaturát”, végzünk a gyermekkel is.

 

A nyugat-afrikaiak azt tartják, hogy a gyermekkel szembeni durvaság elüldözi a lelkét a testéből, néha csak néhány méterrel odébb, máskor sok napi járóföldre.

 

 

Rossz választásokra sokoldalú megoldások vannak:

 

Ne ámítsd tovább önmagad, hogy egy kis rosszfajta jóérzés meggyógyítja törött lábadat. Mondj igazat sebedről, és akkor azt is meglátod, milyen gyógymódot kell alkalmaznod. Ne pakolj be az ürességbe bármit, ami a legkönnyebben megszerezhető. Várd ki a megfelelő orvosságot. Fel fogod ismerni, mert erősebbé és nem gyengébbé teszi életedet.

 

 

A számkivetettség nem önfeledten vidám állapot, mégis váratlan pozitívumokat hozhat; adományai bőségesek. Az apróra zúzás idején megszünteti a gyengeséget. Erősíti az intuíciót, olyan megfigyelőképességet és olyan perspektívát nyújt, amilyent a „bent lévők” sosem érhetnek el.

 

 

A zabolátlan ősi psziché a negatív aspektusok ellenére kibírja a kitaszítottságot. Megnyílik a kapu az igazi természetünk utáni vágyakozásra. Ez a vágyódás is a továbbhaladásra biztatja az embert. Folytatni kell a keresést, és ha az ember nem talál rá arra a kultúrára, amely bátorítja, akkor felépíti azt magában. Ez pedig nagyon jó, mert amikor ezt felépíti, akkor azok, akik régóta figyelik őt, lelkendezve köré gyűlnek s kijelentik, hogy ők is ezt (a zabolátlan ősi pszichét) keresik már egy ideje.

 

 

Néha meg kell harcolnunk az örömünkért, meg kell magunkat erősítenünk, minden erőnket latba kell vetnünk, a legfurfangosabb harcmodorhoz kell folyamodnunk. Ostrom esetén talán sokáig nélkülöznünk kell a kényelmet. Hosszú időt kibírunk sok minden nélkül, néha minden nélkül, csak egyet nem nélkülözhetünk: az örömöt. Újra ki kell fejleszteni az „eddig és ne tovább”, „ennyit és ne többet” elemi, ősi ösztönét. Így tud az ember tájékozódni. Ilyenkor jobb, ha egy időre hazatér a saját lelki életébe, még akkor is, ha ez másokat ingerel, s nem marad tovább a rossz helyzetben, nehogy addig romoljon, míg végül csak megtépázva tud belőle elvánszorogni.

 

 

A „hol az otthon?” kérdésre a pontos válasz:

 

 

… valami belső hely, amely inkább időben, mint térben található meg, ahol az ember egységes egésznek érzi magát. Otthonunk az a hely, ahol a gondolat és az érzés megőrződik, nem szakítja meg, nem tépi el tőlünk semmi olyan, ami időnként a figyelmünket követelné.

 

Az otthon olyan hosszan tartó hangulat vagy érzet, amelynek révén a mindennapi világból talán hiányzó érzéseket élhetünk meg: a csodálkozást, a látást, a békét, az aggodalomtól és a kötelezettségektől, az állandó vereségektől való megszabadulást.

 

 

A fizikai hely maga nem az otthon, csupán olyan eszköz, amely álomba ringatja az egót, miközben a hátralévő utat már magunkban tesszük meg. Sokféle ilyen eszköz létezik: a zene, a művészet, az erdő, a napkelte, a magány.

 

Ezek visznek bennünket haza abba a tápláló belső világba, ahol gondolatok, rend és a legszükségesebb dolgok találhatók. Az otthon az ősi ösztönös élet. Az az otthon, ahol a belső nyugalom, egyensúly megtalálható.

 

 

Legbensőbb önmagunk visszaszerzése:

 

 

„Ott egy létra.

 

A létra mindig ott himbálózik

 

ártatlanul a hajó oldalán…

 

Lemegyek…

 

A hajóroncsot akarom felderíteni…

 

Látni akarom a pusztítást

 

és a megmaradt kincseket.”

 

 

Van, akinek az otthont az jelenti, hogy megpróbálkozik valamivel. Például évekig tartó hallgatás után énekelni kezd. Az életből eltűnt dolgok és emberek után kutat … Mer szenvedélyes lenni, mer ösztönösen cselekedni. És mer örülni annak, hogy rálelt önmagára.

 

 

Nem helyes dolog nehéz körülmények között andalító álmokat dédelgetni; a nehéz időkben kemény, valóságos álmokat kell álmodnunk, olyanokat, amelyek valóra válnak…

 

 

A társadalom (kultúra), egyház által megszabott emberhez illő viselkedés a nem megfelelő helyzetben inkább fojtogatja, mintsem levegőhöz juttatja az embert.

 

 

A NEVETÉSHEZ ELŐSZÖR MÉLYET KELL LÉLEGEZNI, AZTÁN GYORSAN MÉG EGYET. Bizonyos test-terápiákból tudjuk, HOGY A LÉLEGZETVÉTEL AZ EMÓCIÓK ÁRAMLÁSÁT JELENTI, S HA EZT NEM AKARJUK ÉREZNI, AKKOR INKÁBB ABBAHAGYJUK A LÉGZÉST, VAGY VISSZATARTJUK LÉLEGZETÜNKET.

 

 

Ha nevetünk, akkor valóban lélegzünk, s miközben ezt tesszük, akkor talán TILTOTT érzéseink is támadnak.

 

Mik lehetnek ezek az érzések?

 

Kiderül, hogy ezek valójában nem is érzések, hanem az érzések megkönnyebbülési módjai, olykor orvosságai, amikor például visszafojtott könnyek vagy elfelejtett emlékek törnek elő, vagy az ÉRZÉKI SZEMÉLYISÉG LÁNCAI pattannak szét.

 

Farkasokkal Futo

 

A haragról:

 

Ne próbáljuk elhessegetni a haragot, vagy hagyni, hogy mindent felégessen száz mérföldes körzetben, hanem inkább ültessük le, kínáljuk meg egy kis teával, beszélgessünk vele, hogy megtudjuk, mi célból is érkezett hozzánk. A harag először úgy viselkedik, mint a mesében a férj. Nem akar sem beszélni, sem enni, csak ül magában, szitkozódik, senkit sem bír látni. Ebben a kritikus pillanatban kell a legbölcsebb énünkhöz fordulnunk, aki képes az ego ingerültségénél és elkeseredésénél messzebbre látni. A gyógyító mindég messzelátó. Ő mondja meg, mi jó származhat abból, ha megértjük, honnan indult ez az emocionális hullám. …

 

azt a felháborodást vagy ingerlékenységet, amelyet az élet és a körülöttünk lévő világ különböző megnyilvánulásai láttán érzünk, csak súlyosbítják a gyermekkorban rendszeresen átélt lekicsinylések, nemtörődömségek, érzelmekbe gázolások és súlyos kétértelműségek. Az íly módon sérült személy csak még sebezhetőbbé válik, és minden védekezési módot kihasznál, hogy a további sérüléseket elkerülhesse. Rendkívül nagy bánatot tud kiváltani az erőnek az a fajta nagyarányú elvesztése, aminek következtében úgy érezzük, nem vagyunk méltók a gondoskodásra, az odafigyelésre, a törődésre.

 

 

 

 

Joomla templates by a4joomla